Első könyvjelzőm

Sokáig nem gondoltam könyvjelző készítésére, de sok szép ilyen alkotást láttam a MESKÁN.
Az apropót egy angyalkás könyvjelző megrendelése rendelés hozta meg. Persze el nem tudtam volna képzelni, hogy készen kapható elemekből állítsam össze az egészet. :-) Az alapot és az angyalka szoknyáját 0,8-as sárgaréz drótból hajlítottam, összedolgozáshoz és a z angyalka ruhájának elkészítéséhez 0,25 mm-es drótot és halványrózsaszín kásagyöngyöket használtam.

Színkavalkád

Mint a legtöbb újdonság, így az ékszerkészítés is a kísérletezgetést, és a felfedezés varázsát hozta magával. Első lendületemben mindenfélét hajlítgattam, ami megtetszett, ami hol több, hol kevesebb sikerélményt adott. Mindez - főképp szabadidőm véges volta miatt - hamar alábbhagyott.
Gyöngykészletem bővülésével egyszerű, ámde annál színesebb, hétköznapi darabok sora következett. Ezeket sokszor a másnapra kiválasztott ruháimhoz készítettem, így egész népes kis társaság gyűlt össze belőlük.

Drótékszerek...

Két éve indítottam el ezt a blogot.
Akkor az első bejegyzés után félbehagytam a dolgot.. hiszen nem történt velem semmi említésre méltó. Az eltelt 2 év sok ajándékot tartogatott a számomra, sok új baráttal és értékes dologgal gazdagodtam.


Az egyik legfontosabb újdonság az életemben az ékszerkészítés. A MESKA oldalain botlottam bele a "drótozás"- már már egyre népszerűbb - technikájába. Diákként kísérleteztem gyöngyszövéssel, gyöngyfűzéssel, de ezek számomra túl pepecselős, kötött és nagy türelmet igénylő technikák voltak. A drótékszerek láttán megfogott az alapnyag nyújtotta szabadság és formagazdagság, aminek csak a fentáziám szab határt...
Első munkáimhoz főleg Kricsár Annamária alkotásai adtak ötletet, de remélem, idővel kialakul a saját stílusom is, hiszen nem célom senki munkáinak másolása...
Kezdetnek főleg fülbevalók készítésébe kezdtem. A kis munkadarabok segítenek ismerkedni a szerszámokkal, anygokkal.

Első drótékszereim / First wire wrapping

Kontraszt

Szeptember 3-án éjjel nekivágtam a világnak.
De inkább csak útra keltem. Mert az út túlvégén is magyarok laknak. Székelyek.
El is jutottam a célomig, 25 órahossza utazás, 55 óra Székelyföldért... De megérte. Szép volt, éreztem a nyíltszívűséget, a kedvességet, szeretetet. Magamba szívtam a Hargita szépségeit. Az együttlét örömét.

***

Hétfő reggelre visszacsöppentem Budapest komor aszfaltdzsungelébe, érdektelen, rohanó emberek közé... mintha nem is egy nép lennénk... Miért tudnak odaát a napi betevőért való küzdelem ellenére derűsek maradni, és mi miért méltatlankodunk, még annak ellenére is, hogy biztos megélhetésünk, szélesebb lehetőségeink vannak...

***

Nekünk jogilag - politikailag van hazánk.
Ők a szívükben őrzik. És ŐRZIK!

 

...