De inkább csak útra keltem. Mert az út túlvégén is magyarok laknak. Székelyek.
El is jutottam a célomig, 25 órahossza utazás, 55 óra Székelyföldért... De megérte. Szép volt, éreztem a nyíltszívűséget, a kedvességet, szeretetet. Magamba szívtam a Hargita szépségeit. Az együttlét örömét.
***
Hétfő reggelre visszacsöppentem Budapest komor aszfaltdzsungelébe, érdektelen, rohanó emberek közé... mintha nem is egy nép lennénk... Miért tudnak odaát a napi betevőért való küzdelem ellenére derűsek maradni, és mi miért méltatlankodunk, még annak ellenére is, hogy biztos megélhetésünk, szélesebb lehetőségeink vannak...
***
Nekünk jogilag - politikailag van hazánk.
Ők a szívükben őrzik. És ŐRZIK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése